Ezzel a buktával kapcsolatosan elmondok néhány tapasztalatom.
Az egyik szomszédom, egy 24 éves fiú, szeret sütögetni, és az ilyen komoly dolgot, mint a bukta, nagyon finomakat csinál. Ő apró buktákat csinál, de annyira finom, hogy nem is tudom utánozni, ezért már többször megkértem, hogy süssön nekem. Legjobban a diós töltelékkel szeretem, amit készített.
Anyukám a hagyományos édes, foszlós kalácsból készítette szilvalekvárral mindig, azt sem tudom utánozni.
Az anyósom egy harmadik változatban készítette, ami se nem sós, se nem édes tésztából, de nagyon finom foszlósból készült, olyat sem sikerült még.
Így tehát nem is kísérletezem buktákkal, hanem a nálatok látott tekert, fonott lekváros, csokis kalácsokat részesítem előnyben, mert abból nem folyik ki, és mégis lehet elég sok töltelék benne.

@Kincse-: Akkor tényleg nagyon ügyes lehet az a fiú!... Sok jó férfi szakács van ám! :-)
Különben én is sokat variáltam fiatalasszony koromban a bukta készítésével... Ezzel most meg vagyok elégedve... De mindig lehet újat találni... én is szeretek kísérletezni.... aztán ha jobb az előzőnél a végeredmény, akkor legközelebb is azt csinálom meg.. mindig leírom a változtatásokat! :-)
De szívesen kipróbálnám a fiú receptjét is, ha elkérnéd Tőle! :-)

Nem könnyű eset a fiútól eltanulni. A legegyszerűbb összetevőkből készíti, ami egy édes kelt tésztához kell, de a fél kg lisztből 30 db kicsi bukta lesz. Ezeket teljesen egymásmellé rakja úgy, hogy 10 dkg olvasztott vajat önt a tepsibe, tehát langyos legyen a tepsi, és közben beleforgatja az alig összetekert buktát, mondjuk ez a diósnál érvényes, mert nem kell a végeit bedugdosni.
Én is azt hittem, hogy az összetevőkön múlik, de nem, hanem együttesen mindentől, mert még ki sem méri az adagokat. Mondjuk 1 kg-os zacskó lisztet beleönt, és ahhoz ízlés és gyakorlat szerint adagolja a többi hozzávalót, élesztő, porcukor, tej, vaj, tojás, ennyi. De a dagasztás, kelesztés, és a sütő fajtája is befolyásolja.
Különben az anyósom is így készítette, a liszthez mérten adagolta, hogy mikor lesz olyan, aminek az állaga megfelelő.
Hát én már ezt nem tudom követni, mert nem találom el azt sem, amit előtt megsütöttem néhányszor. :)

@Kincse-: ... Aha értem... Én viszont mindig mérem a mennyiségeket, és látom már, hogy milyennek kell lennie a tészta állagának... Amikor megkelt, ha megfelel, akkor már sodrom is ki, de ha úgy érzem, hogy kell még egy kis liszt hozzá, ha ragadós lenne, akkor átgyúrom, és utána dolgozok vele...
A mostani is finom lett! :-)