Bizony nagyon sok a 16. És hogy elfogytunk...
Talán nem is az idő, ami miatt én is ritkábban jövök , talán a gyér látogatás, mintha nem is érdekelne senkit már ,mit is írunk. Viszont nagyon jó ez arra,hogy vissza nézzem az elmúlt éveket, akár egy napló.

Nagyon szép a kenyered!Én is sütöttem kétszer is, de glutén menteset, a lányomnak és unokáknak. Szép lett mind a kettő, de magunknak sosem próbáltam. Pedig ahogy emelkedik a kenyér ára,talán olcsóbb itthon sütni. Viszont a liszt ára is megy felfelé, no meg az áram. Nem is tudom mi az olcsóbb megoldás: venni vagy sütni.
Nagyon szeretem a mandulát, diót, mogyorót. Szép a torta,biztosan finom volt. Az idén már termett egy új/ mit új-8 éves lehet/diófánk, de alig akad rajta egészséges, majdnem mind fekete. Pedig kétszer is lepermetezte a férjem, de mindhiába. Viszont most már talán van , direkt a diófúróra permet, remélem jövőre több sikerünk lesz a dióval.

@Amerika24: Tökéletesen egyetértek Veled! Én is emlékezek, ha vissza-visszanézek pár évet... Azért az is jó... Valóban egy kis napló. :)
Én tulajdonképpen a kenyérsütésekkel, a sütik kísérletezéseivel indítottam. Egy időben napi szinten sütöttem, olyan is volt, hogy kettőt is sütöttem kenyérből. Na és a sütik is gyakrabban készültek. De most már azért ez is ritkult eléggé.
De azért néha beindulok még most is. :)

Én gluténmenteset nem próbáltam még, mivel a családban erre nem volt eddig szükség.

Most még szerintem sütni érdemesebb, főleg azért,mert tudjuk, hogy mit tettünk bele!b :)

Valóban nagyon jól sikerült a mostani torta! Ezzel is mindig kísérletezek. Már volt tiszta fehér mandulás piskótával, és volt hogy egyik kakaós volt a másik mandulás, a dióssal először próbálkoztam felesen. De örömömre nagy sikert arattam vele. :)

Nekünk már olyan magas a diófánk, hogy nem is próbálkoztunk a permetezéssel.. Emiatt 3 évig nem is tudtunk enni róla, fekete,beteg lett az összes...
AZ idén már több egészségeset is törtünk... :)

Sziasztok, gratulálok mindkettőtöknek, hogy ilyen sokáig kitartottatok a blogolás terén! :)
Mivel elég régen léptem be a blog.hu-ra, nagy nehezen tudtam újból belépési kódokat aktiválni, de a végén segített a fiam, és most köszönthetlek benneteket.
Néha olvastam az oldalatokat, egyszerre visszamenőlegesen több bejegyzést is, így mondhatni, majdnem mindent láttam, csak kommentelni nem tudtam.
Most sehol nem vezetek blogot, csak megvannak a régiek, frissítés nélkül.
Nem volna kedvem úgy írni sehova, hogy nem beszélgetek az olvasókkal, ezért nem aktiválom magam.
Margitka, csodálom a konyhai művészeted, szívesen olvasom.
Amerika pedig a sokféle olvasmányaival, és egyéb teendőinek leírásával vonz a blogjára.
Kívánom, hogy hasznotokra váljon ez a naplóvezetésetek.
Talán néha jelzem, hogy olvaslak benneteket.

@Kincse-: Sziaaaa!! De örülök Neked! :)
Az tényleg jó, ha sikerült végül belépned ide. Bizony már csak Amerikával írogattunk itt is, néha téved csak be más. De szívesen válaszolok. :)
Sajnálom, hogy ennyire elment a kedved a blogolástól. Ez így van már a fórumokban is. A fórumomban régen volt, hogy naponta 200 -an is írtak. De már amióta a Facebook van, oda mennek inkább a legtöbben. Én ezt nem is bánom már, hiszen nekem is kevesebb az időm már írogatni. Már csak 3-an írunk hozzám, de a látogatóim, akik olvasnak, azért maradtak páran, ezt látom a statisztikában.
Köszönöm szépen a kedves szavaidat. De bevallom, hogy én még mindig kísérletezek, ha sütök, aztán a legjobban lejegyzem, és azt ismételgetem.
Nagyon szívesen olvasom, ha írsz hozzánk, Ha meg mégis újra írnál blogot, azt jelezzed! :)

Köszönöm, Margitka, a hűséged páratlan :)
Jó érzés ismerni a virtuális világban téged.

Igen, a face valóban eltérítette a blogolókat, de nem valósul meg ott igazi kapcsolat, felszínes a téma. Nekem nincs különösebb vonzalmam az ilyen üres dolgokhoz, mint ami ott megy. Leginkább politikai oldalakat követek a facén, vagy kertműveléssel foglalkozó közösségeket, meg egyéb érdekes oldalakat olvasgatok.
Barátkozások inkább a való életben valósulnak meg nekem, ahol megy az élet, és sok dolog összeköt bennünket. Sajnos a nyugdíjas élet nem a kedvencem, nem találtam még fel magam benne. :)

@Kincse-: Szia Kincse!
Bevallom, hogy most egy kicsit meghatódtam a bejegyzésed után! Jólesik igazán, amit írtál! :)
Akkor nem vagyok egyedül a véleményemmel, ami a facebookot illeti...
Na és a nyugdíjas életről nekem az a véleményem, hogy el lehet viselni... csak lenen több az a "nyögdíj"! ... Én feltalálom magamat, mert elég nagy a házunk, idebent is van tennivaló, meg ugye a sütés főzés még, ha már nem is olyan nagyon sokat foglalkozok vele.. de időnként kísérlezek még...
A nagy fiam pedig itt a közvetlen szomszédban (mert megosztottuk a telket, úgyis nagyon nagy volt...) építkezik 2020 augusztusa óta. Most már kezdheti lassan a ház lakhatási engedélyének a beszerzését... Ott is sok munkánk volt. Na és kert is maradt nekünk, ami elég is. :)

Drága Margitka!
Nem bírtam volna,ha nem tudok egyszer végre kommentelni neked! Olyan régóta követlek, olvaslak,próbálom a receptjeid!
Kezdő egyetemista korom óta latogatom ezt az oldalt, atya ég , tehát a kezdetek óta! Emlékszem mennyi jó ötletet meritettem innen, de bizony volt hogy csak a nyâlam csorgattam egy-egy csodás étel láttán, mert vagy ügyességem vagy pénzem nem volt elkészíteni!
Köszönöm ezt a szerethető blogot és még sok szép egészséges évet kívánok az egész családnak, na meg persze recepteket,ha van még. Puszillak ismeretlen ismerőskènt nem is olyan messziről, Várpalotarol :)

@Natare Veé: Szia Natare Veé!
Most megint meghatódtam... pedig már igazán kevesebbet írogatok a blogban. Köszi, igazán jólesett olvasni az általad leírtakat! :)

Nagyon örülök, ha tudtam segíteni! Én is szeretettel puszillak! Jó egészséget kívánok szeretteidnek is, mert szerintem az a legfontosabb! :)