Nyugodjanak békében! Emlékezzünk!

@greenfo:
Ma reggel a kocsinkkal korán indulunk a családommal együtt Győrbe anyukámhoz... Természetesen első utunk most is a temetőbe vezetett apukámhoz és a nagyszüleimhez, és a rokonokhoz... Leraktuk a koszorúkat és a krizantémokat, mécseseket gyújtottunk...
Anyukám, nagyon örült, mert mind a hárman ott voltunk testvérek, és a gyerekeink is és még a dédunokák is...
De fél 3-kor mi visszaindultunk, mert a gyerekek ma haza is utaznak Pestre... csak együtt megvacsoráztunk itthon még ... de már úton vannak...

A szülői ház, ahol még vár valaki!
Sajnos az én szüleim már nem élnek, az Ő virágjaikat vittük el először, aztán a férjem Édesapja és testvérei sírjához mentünk. Szinte minden évben ott találkozunk Anyósommal, és onnan együtt megyünk hozzá. A gyerekeink is meglátogatják a párjuk elköltözött szeretteit, ezért nálunk ezen a napon csak rövid ideig találkozunk.

@greenfo:
Nekem is már 9 éve lesz november végén, hogy apukám meghalt... Anyukámat is is nagyon megtörte a halála... sajnos hirtelen, sokat öregedett ez idő alatt...
De tegnap, hogy összejöttünk, nagyon megható volt, ahogy örül a nagy családnak, pedig 18-an voltunk együtt... Rengeteget főzött, sütött előre...
Én csak túrós pogácsát vittem 2 dobozzal, amit megígértem. De Ő is sütött édeset és sósat is...
Mi sem maradtunk sokáig, már fél 3-kor indultunk haza, hiszen itthon még grilleztünk csirkemellet, amit reggel előre befűszereztünk, és kuszkuszt csináltam mellé... Meg reggel egy jó adag almaszósz is csináltam indulásunk előtt, így finom volt a vacsi... Sós és édes sütink is volt persze... Nem éheztünk.
Aztán Gábor fiamék utaztak is haza, fél 9-kor már Pestről írtak a Skype-on...

@margit2: Remélem még számtalanszor tudtok ilyen örömöt szerezni Anyukádnak. Én megértem, mit érezhet! Nem baj, ha napokig tart, mire kipiheni magát, és minden a helyére kerül, de megérte, hogy együtt láthatja a szeretteit.

@greenfo:
Köszi, ez valóban így lehet... Míg mi utaztunk, mindenki elköszönt Tőle.... Ő kiballagott a temetőbe... Pont akkor ért haza, amikor én hívtam telefonon, hogy hazaértünk...Mert ugye mindig le kell jelentkezni, hogy tudja, szerencsésen megjöttünk... :-)

Nekem még nagyon frissek a sebeim...talán majd jövőre könnyebb lesz. Az idén csak kivittem a virágokat, gyertyát gyújtottam, és haza jöttem. Most nem beszélgethettem vele, sok volt a temetőben a látogató.Ilyenkor olyan ott a légkör, mint egy fejbolyt méhkas...talán mára már nyugalom van ...
Ma van a születésnapja , amit tavaly még itthon tartottunk, közösen. Most egyedül , a hidegben ...még a kendője is itthon maradt, amit ilyenkor felkötött és kiballagott apámhoz. Talán csak az vigasztal, hogy ők már együtt vannak.

@Amerika24:
Nagyon együtt érzek Veled!... Az idő valóban egy kicsit majd talán segít elfogadni, amin sajnos már nem lehet változtatni...
De Ők már együtt vannak!... Nem mondogatja anyukád a temetőben, és otthon is, hogy miért hagyta magára apukád... mert ez még nálunk sajnos így van... Ilyenkor meg különösen nehéz....
Ma is reggel azt mondogatta a telefonban, ( mert minden reggel hívom), hogy milyen jó volt látni együtt a nagy családod... apu is de örült volna...