Ideültem a géphez "körülnézni"... Aztán csak azt vettem észre, hogy már megint elfáradtam. Tudom, hogy közben egy kicsit fel kellene állni, és megmozgatni a szememet is... Ezt a fiam mondta. De valahogy észre sem vettem az idő múlását. Csak valóban a szemem jelezte...
Pedig ma délután még a férjecskémet is rábeszéltem egy kis sétára a jó levegőn. Tényleg nagyon jó volt sétálni. Az ég alján nagyon csúnya felhők voltak, de eső mégsem lett belőle. Hó meg már november eleje óta nem volt nálunk... Pedig valami csapadék kellene a kertnek...
Ma este amikor a Gábor fiam hazajött, bejelentette, hogy sikerült a számvitel szigorlata. Ez volt az utolsó vizsgája. Úgy örültem neki! 
Na de most már ideje lepihenni...
Mindenkinek jóéjszakát!
